A karácsonyi vacsora minden bizonnyal a háromnapos ünnep egyik fénypontja. De hogyan is alakultak ki, a mára már hagyományossá vált karácsonyi ételek és milyen babonák fűződnek hozzájuk?
Azt gondolnánk, régen ugyanolyan elterjedt volt a halászlé, a rántott hal, a töltött káposzta fogyasztása karácsonyeste, mint napjainkban. Egykor azonban szigorú böjti hagyományok kötődtek a december 24-i vacsorához.
A karácsonyt megelőző időszak az advent, a készülődés ideje volt, amit általában szegényesebb böjtös ételek jellemeztek, amely szenteste ért véget. A böjti szokások jegyében karácsonykor a hal kivételével általában az éjféli mise előtt nem került húsétel az asztalra.
Az asztal alá sok helyen széna, szalma vagy gabona került, néhol fokhagyma is. Ezek elősegítették az állatok szaporaságát, illetve emlékeztettek a betlehemi szerény körülményekre is. A fokhagyma a gonosz távoltartását szolgálta.
Babonák és hiedelmek
Az ünnepi asztalon a húsétel minden esetben, a halon kívül, sertés volt ugyanis a sertés előretúr, ami a néphit szerint fejlődést jelentett, a szárnyassal ellentétben, ami hátra kapar, így rossz előjelnek számított.
A karácsonyi ételek, a bőséges új év és gazdagság reményében sok termést és magot hozó alapanyagokból készülő ételek voltak. Így nem véletlen, hogy még ma is fontos része az ünnepi ételnek a mazsola, a lencse, a bab és a mák. A halászlé a mai napig szerves része a menünek, hiszen a hal pikkelye ugyancsak pénzt hoz a házhoz, ugyanakkor a töltött káposzta a jövő évi nélkülözés ellen szolgált.
Egyes babonák szerint, aki nem eszik gombát karácsonykor, nem lesz baromfia az újévben.
A karácsonyi almát a legtöbb helyen a családfő szelte fel annyi darabra, ahányan az asztal körül ültek, és mindenkinek el kellett fogyasztani egy szeletet, hogy összetartó legyen a család. Valamint, ha valaki eltévedne, a közösen evett almára visszagondolva hazataláljon.
A dióhoz leginkább egészségvarázslatok kötődtek. A hiedelem szerint a diótörés megmutatja, hogy a család egészséges vagy beteg lesz-e a jövő évben, attól függően, hogy egészséges vagy férges volt a dió.
A karácsonyi ételek egy újabb fontos csoportja az egykor országszerte jelentős szerepet betöltő főtt és sült tészták voltak. A hiedelem viszont általában a mákos vagy a mézes-mákos tésztákhoz kapcsolódtak és szerelmi jóslások tartoztak hozzá.
Úgy tartották, hogy a karácsonyi vacsoránál, ha a fiatal lány lekapja a család egyik férfitagja villájáról az első falat mákos tésztát és kiszalad vele a ház elé, olyan nevű lesz a férje, amilyen nevű férfi először a ház felé jár. A tésztafélék közé tartozott a kenyér, a fonott kalács, a pogácsa és a perec is.
Egy másik kedves szokás a kalácssütéshez kapcsolódik. A régiek vagy minden állatnak sütöttek egy cipót kalácstésztából, vagy egyet sütöttek kilenc szem borssal, kilenc gerezd fokhagymával, sóval. Ezt osztották szét az állatok kötött, mondván ha mi kedvezünk nekik, ők is kedveznek nekünk.
Forrás:
sokszinuvidek.24.hu